Ahol köszönnöm kellene
Azt hiszem, azt itt és most kellene megtennem, bár nem tudom mi értelme lenne. Az ember aki ezt elolvassa (ha elolvassa) úgyis csak a történetemre kíváncsi. A történetem pedig ugyanaz mint az összes embernek: egy hiba, amit nem bánok. Egy hiba ami nem volt az. Egy férfi. Egy férfi aki hazudott vagy próbálkozik vele, magam sem tudom eldönteni. Egyet biztosan tudok: túl sok a gondolat a fejemben. Túl sokat nevetek és túl sokat beszélek. Úgy érzem szabad vagyok és egyszerre rab, rabja a gondolataidnak, a szavaidnak, a búcsúdnak. Arra gondolok ha ezt nem tudtam tökéletessé tenni akkor semmit sem fogok. Arra, hogy elűzni akartál-e vagy az igazság csúszott ki a szádon? Arra hogy fogok-e még valakit arra kérni, hogy mondja ki mit gondol. Mégis az jár a fejemben, hogy ha visszajössz többé nem hagyom hogy hallgass. Megőrjít a csend, mert arra gondolok, hogy ebben voltam két éven keresztül. Megőrjít, hogy mikor egy pasival beszélgetek felállsz és elmész. Megőrjít, hogy azt mondják gond...