Ahol köszönnöm kellene

Azt hiszem, azt itt és most kellene megtennem, bár nem tudom mi értelme lenne. Az ember aki ezt elolvassa (ha elolvassa) úgyis csak a történetemre kíváncsi.

 A történetem pedig ugyanaz mint az összes embernek: egy hiba, amit nem bánok. Egy hiba ami nem volt az. Egy férfi.

Egy férfi aki hazudott vagy próbálkozik vele, magam sem tudom eldönteni. Egyet biztosan tudok: túl sok a gondolat a fejemben. Túl sokat nevetek és túl sokat beszélek. Úgy érzem szabad vagyok és egyszerre rab, rabja a gondolataidnak, a szavaidnak, a búcsúdnak. Arra gondolok ha ezt nem tudtam tökéletessé tenni akkor semmit sem fogok. Arra, hogy elűzni akartál-e vagy az igazság csúszott ki a szádon? Arra hogy fogok-e még valakit arra kérni, hogy mondja ki mit gondol. Mégis az jár a fejemben, hogy ha visszajössz többé nem hagyom hogy hallgass. Megőrjít a csend, mert arra gondolok, hogy ebben voltam két éven keresztül. Megőrjít, hogy mikor egy pasival beszélgetek felállsz és elmész. Megőrjít, hogy azt mondják gondolsz rám. Megőrjít, hogy így írok, nem ezt akartam. De dühös vagyok, dühös rad, dühös magamra, dühös a családodra és az összes barátunkra. Erre az egész helyzetre rohadt dühös vagyok. Dühös vagyok rád mert elsüllyedsz. Dühös, hogy nem akarsz orvoshoz menni, dühös, hogy a mi szavunk mit sem ér! Dühös vagyok mert iszol. Dühös hogy mar az Anyujék szava sem hat rád. Dühös arra, hogy anyukád beteg és hogy lehet, hogy ez a baj. DÜHÖS MERT NEM TUDOM MI A BAJ. Dühös mert senkivel sem tudom ezt megbeszélni. Dühös vagyok a pánikrohamaimra és arra hogy nem tudok enni. Dühös vagyok a tükörképemre és az utolsó szavaidra. Dühös vagyok mert azt kiabáltad hogy fogjam fel, hogy nem szeretsz. Én dühös vagyok. Nagyon. De van rosszabb:

Félek. Már egyedül vagyok a sötétben. Már nem a sarokban ülő szörnyektől félek, hanem az agyamtól. Attól, hogy lecsukom a szemem és ott vagy. Attól, hogy mikor legközelebb kinyitom már nem egyedül leszel. Félek attól is hogy azt a lányt is ugyanígy megkínzod majd..de az a helyzet, hogy egyre kevésbé hiszem, hogy valaki eljut oda ahol én most vagyok. Fényévekkel hamarabb ki fog szállni. Bizony. Félek, hogy egyedül maradsz és úgy jársz mint a szomszéd álmaink földjén: munka és pia, munka és pia, munka és pia...

Féltelek.